Vadlúd BLOG

Gyerek, kutya, nagy család

Holly

„Persze a szomszéd Marcinak lehet kutyája, csak nekem neeeem”

„Mert ti soha semmit nem engedtek meg!” Ismerős? A srácok 14 éven keresztül győzködtek minket, hogy ha lesz egy kutyánk, akkor tutira mindent ők fognak csinálni.

Nekünk semmi dolgunk nem lesz, etetik, itatják még nagyon hidegben is kimennek játszani vele, sőt még porszívózni is fognak a kutyaszőr miatt, meg csupa ötöst hoznak a suliból és kiviszik a szemetet és bármi amit csak szeretnék, csak legyen máááár naaaa! Teltek az évek és néha már azt hittük el is feledkeztek a dologról, de a könyörgés mindig akkor csapott le, amikor már nem is számítottunk rá. Vegyük például a sétákat a parkban, amikor cuki kis kutyák rohangáltak össze-vissza. Ugye, hogy azt gondolnád, majd most, most egészen biztos órákig fogom hallgatni a műsort…. de nem, még csak egy szemrehányó pillantást sem kaptam, amolyan „na ugye megmondtam, hogy nekem sose lesz kutyám” arckifejezéssel. Bezzeg máskor, mondjuk egy kedves kutyás film után, alig tudtunk véget vetni a panasz áradatnak.
Szóval így teltek – múltak az évek. A kis fiúkból, nagy fiúk lettek, akik ennyi idő után már beletörődtek a megváltoztathatatlan ténybe, hogy nekik csak a szomszéd kutyája jut.

2 éve azonban megváltozott a státuszunk. Igazi nagy család lettünk, három gyerek, egy kutya, apa, anya és boldogság!

Még ma is emlékszem arra a napra, mikor hazahoztuk Hollyt, a boxer kölyköt. Mindent alaposan megszervezetm előre. Apa aznap nem ment dolgozni, a srácok hazaérkezése úgy volt időzítve, hogy mindenki már itthon legyen amikor, megérkezünk. Láttam magam előtt az ünnepélyes pillanatot, amikor bemutatjuk a gyerekeknek az új lakót, ahogy majd mindenki fátyolos tekintettel áll és nem hisz a szemének és talán még a nyakunkba is fognak ugrani örömükben. Hát ez nem teljesen így alakult. A srácok programja az utolsó pillanatban változott, ezért mindenki különböző időpontokban szálingózott haza. Kicsit sajnáltam, hogy oda a közös meglepi, de azért bíztunk benne, hogy a boldog mosolyokat így begyűjthetjük.

A hazafelé út kicsit megviselt minket. Szegény kis bébi kutyánk izgalmában pisilt egy nagyot az ölembe, így a két órás utat együtt dunsztolódva tettük meg Mire hazaértem másra sem tudtam gondolni, mint egy forró zuhanyra és tiszta ruhákra.

Aztán elkezdetek érkezni a fiúk…….. A középső fiam amikor meglátta a kutyát a kertben, megkérdezte, hogy ki van nálunk. Amikor azt mondtuk, senki, Ő a mi kutyánk, akkor hozzáfűzte: „Na, ne szórakozzatok már velem!” A többiek sem akartak hinni a szemüknek, így bele telt egy kis időbe, mire elhitték, ez nem valami kandi kamerás show, hanem a való világ.

Azóta tart a szerelem. Hogy miért is írtam erről? Most, hogy mindjárt dübörög a nyári szünet és mindenki tervezi, hogy hova, hogyan, hányan és hány keréken induljon, magunknak is fel kell tennünk a kérdést: Hogyan nyaraljunk? Hollyval vagy nélküle?
Ti mit csináltok nyaraláskor a házi kedvencekkel?

  • Készítés ideje:

Vadlúd Vendégház -    foot    - Minden jog fentartva!